1. Történeti áttekintés
Régészeti kutatások szerint a lovat i.e. 4. évezred második felében háziasították Dél-Oroszország és talán a türkmén sztyeppék területén. Egyes feljegyzések már i.e. 2000-ben említik és ábrázolják az ilyen típusú lovakat Perzsiában.
Amikor az i.e. 7. században Assurbanipal Asszír király arab törzsekkel ütközött meg, az asszírok az araboktól csak tevéket zsákmányoltak, az arabok viszont lovakat, - feltehetően először itt kerültek lovak az arabok kezébe, tehát Perzsia és Mezopotámia lovai lehetnek ősei az arab lónak és nem fordítva.
I.e. 126-ban egy kínai követ tudósít arról, hogy van egy tartomány, TAYÜAN (Baktéria), ahol „vért izzadó mennyei paripákat” tenyésztenek. A VIII-X. században a bagdadi kalifák testőrsége türkmén lovakon ülő türkmén lovasokból áll. Harci lovakként használták őket Kínában, Törökországban, Spanyolországban, Perzsiában, Görögországban és más országokban is.
A fajta eljutott Európába, ezen belül Németországba és Angliába is. A nyugat-európai lótenyésztésben ismert „Turkmain Atty” minden bizonnyal e fajta képviselője volt. 1791-től 1805-ig volt törzsmén Németországban, és egyedül Trakehmenben 17 fia fedezett, ebből 11 volt törzsmén.
Az Angol telivér fajta kialakulásában szerepet játszó keleti lovak nagy része is valószínűleg e fajtához tartozhatott külleme és teljesítménye alapján.
A három „ősmén” közül Darley Arabian küllemében nem arab, hanem türkmén, (illetve akhal-teke) vonásokat mutat. Byerly Turk, a másik alapító mén valószínűleg szintén türkmén eredetű
Ugyancsak a türkmén eredetre utal a nagyfokú hasonlóság a türkmén és az eredeti angol edzésmódszer között amit valószínűleg a lovakkal együtt hoztak be Angliába.
A mai türkmének ősei állandó fenyegetettségben és mindig támadásra készen éltek. Szinte mindegyiküknek volt harci lova és annak mindig harcra kész kondícióban kellett lennie. A ló a család, sőt az egész törzs büszkesége, dísze volt, minden ünnepségen résztvett. Ugyanakkor a zord sivatagi körülmények és a szűkös takarmány, párosulva az erős igénybevétellel rendkívüli szelekciós nyomást jelentett. Nem csoda, ha a türkmének féltőn óvták lovaik fajtatisztaságát. Túlságosan nagyra értékelték, semhogy más fajtákkal keresztezni engedték volna őket. A fajtatiszta tenyésztést segítette elszigetelt voltuk is. Mindez elősegítette egy rendkívül homogén, a világ egyetlen más lófajtájához sem hasonló fajta létrajöttét.
Az I. Világháborút követően a Szovjetunióban Bugyonnij marsal javaslatára állami ménesekben helyezték el a fajtát, és megkezdődött a törzskönyvezése.
Kiterjedten használták más fajták nemesítésére, azok hátas tulajdonságainak javítására. Ma főbb tenyészhelyei: Türkmenisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán, vezető ménese Ashabad mellett a volt „Komszomol” méntelep. Fajtatiszta állománya körülbelül 130 mén és 700 kanca. Népszerűsége növekszik, tenyésztik például Ausztriában, Lengyelországban és Németországban is.
2. Küllemi leírás, tulajdonságok, kiváló egyedek
A fajta küllemében is egyedülálló, külső vonásai alapján más fajtákkal nem összetéveszthető. Ezek a küllemi vonások sokszor a keresztezett egyedeknél is annyira nyilvánvalóak, hogy azonnal felismerhető az ahal-teke ős.
Az akhal-teke vékony, szikár, finom felépítésű ló, egyenes vagy enyhén kos fejjel, hosszú, keskeny, magas illesztésű nyakkal, - jellemző a domború torokél, amely sokszor képezi kifogás tárgyát a nyugati típusú lovakhoz szokott szemlélő szemében – kifejezett, hosszú és jól izmolt marral, hosszú háttal, és csapott, de izmos farral. A mellkas keskeny és sekélynek tűnik, de tekintve a fajta galopperedményeit és végtelen állóképességét ez nem minősíthető hibának. Jellemzőek a fajtára a hosszú, szikár végtagok, száraz, nem széles, de jól fejlett izületek, acélos inak, kemény, szabályos paták. Ugyancsak jellemzője az élénk tekintet, - szemeik nagyok, kifejezőek és enyhén mandulavágásúak – és a mozgékony, hosszú fül.
Szőrzetük rendkívül finom, rövid, jellegzetesen fémfényű, a fakó, pej, sárga árnyalatainál aranyos, a szürke árnyalatainál ezüstös csillogású. Hosszú szőreik is finom szálúak, rövidek, mind a farok, mind a sörény ritka szőrzetű.
Rendkívüli színgazdagság jellemző a fajtára, a leggyakoribbak a pej (27,6%), a szürke (23,6%) és a fakó (17,5%) különböző árnyalatai.
Nagyon mozgékony, élénk, robbanékony lovak jellegzetes puha, rugalmas mozgással. Lépésük laza, hosszú, ügetésük szabad, pásztázó jellegű, szinte mozdulatlan törzzsel, vágtájuk könnyed és hosszú.
Rendkívüli eleganciája és intelligenciája különösen alkalmassá teszi a fajtát a díjlovaglásra, de díjugratásban is komoly eredmények bizonyítják tehetségét.
Hatalmas állóképessége és kitartása a military és távlovaglás területén történő kipróbálását is indokolja. Ugyanakkor korlátot jelenthet egyrészt kis mérete (mének: 158/176/19,1 , kancák: 157/176/18,8), másrészt esetenként a nehéz lovagolhatóság. Az akhal-teke ló nem való minden lovasnak, érzékenysége és intelligenciája miatt olyan lovast igényel, aki nem sporteszköznek, hanem „csapattársnak” tekinti a lovát, és jól meg tudja ítélni annak fizikai és lelki állapotát.
A fajta kiváló képviselői voltak:
- Poligon, aki hosszú ideig tartotta a csúcsot magasugrásban a volt Szovjet-unióban 212 cm-rel,
- Perepel 1950-ben 8 méter 78cm távolugró rekordot állított fel,
- Penteli, Goknar és Poszman szintén kiváló ugrólovak voltak
- Absent 1958-ban Aachenben 2. helyezett volt, az 1960-as Olimpián Nagydíjban aranyérmet szerzett, majd 1964-ben Tokióban bronzérmet díjlovaglásban (említésre méltó, hogy Abszent 2 éves korában galoppon is versenyzett, 5 versenyéből 1db első, 1 db második és két darab harmadik helyet szerzett. 1955-1968-ig, azaz 16 éves koráig sportkipróbálás alatt),
- Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert,
- Káplán 2-től 7 éves koráig versenyzett, 26 versenyéből 16-szor első, 3-szor második, és 5-ször harmadik lett, 1400-4000m-es távokon,
- Magdan (Karakír) 1952-ben A KÖZÉP-ÁZSIAI KÖZTÁRSASÁGOK KAZAH BAJNOKSÁGÁN 50 km-en második lett 1 óra 30 perc 51 másodperc eredményével,
- Akbar ( Az 1976-ban Magyarországra került Musztafa apja ) Taskentben 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött,
- 1935-ben egy akhal-tekini lovakon lovagló lovascsapat 84 nap alatt tette meg a 4300 km-es utat Ashabadtól Moszkváig
Tisztavérű tenyésztés folyik a Miskolc melletti csodálatos Mahócán a Bükki Nemzeti Park határán, Kecelen és Ópusztaszeren.
Hunok és a magyarok hadi lova
Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája az ahal-tekini (taka) hajdani lovashadak lóállományának zömét képezte. E lovakról ( így ez a lófajta a világ legősibb kultúr-lófajtájának tekinthető) Kr.e. első évszázadból származó kínai krónikák megemlítik, hogy Közép-Ázsiában csodálatos "vért verejtékező mennyei lovakat" tenyésztenek. A kínaiak hadjáratokat indítottak a "mennyei" lovak megszerzéséért. Sikertelenül.
A hunokon és más lovaskultúrájú népeken kívül, több nagyhatalom lovas hadai használták a csodás "mennyei lovakat", a pártusokon, a médeken, a perzsákon és Nagy Sándor birodalmán át egészen az arabokig. Nagyon valószínű, hogy az arab ló (és az angol telivér) kialakulásában jelentős szerepet játszott ez a csodálatos fajta. A zord közép-ázsiai körülmények és az erős igénybevétel eredményeként egy különleges, a világ más területeinek lovaitól is élesen elütő fajta alakult ki. Jelenlegi tenyészközpontja a Türkmenisztán déli részén lévő Ahal oázis, ahol a "teke" törzs foglalkozik a tenyésztésével. Az Ahal Teke szikár, finom felépítésű ló amely kivételes teljesítőképességgel bír. Egy türkmén feljegyzés szerint közel 600 kilométert képes megtenni 48 óra alatt.
Kivonat CEY-BERT RÓBERT GYULA " Hun-Magyar ősvallás című könyvéből
Ahal vagy Akhal-Teke?
A fajta származtatása a türkmenisztáni Ahal oázisból ered. Valószínűleg az orosz nyelv sajátosságai miatt terjedt el az Akhal megnevezés az orosz majd szovjet befolyás alatt. Magyarországon inkább az Ahal javasolt, ám világszerte az Akhal elnevezés az elterjedtebb.
Az Ahal és a honfoglaló őseink
Vizsgáltuk a lócsontvázakat is. Mint kiderült, a közhiedelemmel ellentétben a honfoglalás kori törzsek nem az alacsony, a mai hucul, vagy Przsevalszkij-lovakhoz hasonlatos lovakon érkeztek. A kutatásaink egyik eredménye, hogy ezek a lovak megegyeztek a mai Türkmenisztánban található akhal teke fajtával. A középkorban ezek a lovak Rolls Royce-nak számítottak, ugyanis nagyon kevés táplálékkal napi 120-130 kilométer megtételére voltak képesek.
Prof. Dr. Raskó István
